HOGYAN IS KEZDŐDÖTT ÓZDON?
Farkas Mihály, aki az Ózdi Acélgyári Tűzoltó Testület főparancsnoka volt, 1931. december 28-án kelt feljegyzésében a következőket írja: „Az ózdi gyári tűzoltótestület alakulásáról semmi biztos feljegyzést nem találtam. Az alapítók közül jelenleg még ketten vannak életben: Demcsik János, volt szerelő mester és Zajácz János volt nagyműhelyi első kovács. Demcsik János szerint a testület 1885 tavaszán (május hóban) alakult 96 taggal. A belépés azokra nézve, akiket a gyárvezetőség, illetőleg a parancsnokság alkalmasnak talált, kötelező volt. Egyenruháját kiki maga vette. Tagsági díjat fizettek, havonkint 40 fillért. Zsoldot eleinte nem kaptak, azt csak később rendszeresítették, de hogy ez mennyi volt, ma már nem tudja. Tűzesetek alkalmával zsold nem járt. Szent Istvánkor cigányzenével vonultak ki Sajóvárkonyba kirándulásra, ennek költségeit a gyár viselte. Felszerelésük egy kocsi-fecskendő és a gyárban három hydrans. Elnök: Veit gyári gondok. Főparancsnok Jánszky István. 10 éves parancsnokság után Rösch Jenő szintén iparvasúti pályafőnök, utána Gálócsy Árpád finomhengerműi üzemfőnök, majd Marton György durvahengerműi üzemfőnök és Nehoda Jenő finomhengerműi üzemfőnök vette át a főparancsnokságot. Működési időtartamáról nincs semmi feljegyzés. Zajácz János szerint a testület 1886. tavaszán alakult 82 taggal. Az első parancsnok Jánszky István tolt. Alparancsnokok: Tóth Bálint, Cservenka Vilmos, akiket a gyár háromheti kiképzésre küldött ki Miskolcra. A testületnek minden mester és altiszt hivatalból tagja volt, azon kívül azon munkások, akiket a gyárvezetőség alkalmasnak talált. Egyenruháját mindenki maga vette, ára akkor 24 forint volt. A ruhákat a gyár készíttette és részletekben vonta le. Évenkint 2.60 forint tagsági díjat fizettek. Zsold eleinte nem volt, később 2 órás gyakorlatért ¼ napi gyári kereset járt. Tűzesetek alkalmával külön zsold nem volt, csak a rendes gyári keresetet kapták. Szent Istvánkor a gyár megvendégelte a testületet. Zsarnay Mihály feljegyzései szerint az egylet 1885. május hóban szerveztetett. Az alapszabályok 1886. augusztusában a 46994/86 szám alatt lettek jóváhagyva a belügyminisztérium által. Az egylet 800 forint vagyona 1889. májusban lett az ózdi olvasóegylet könyvtárának adományozva, ugyanakkor a tagsági-díj fizetés is meg lett szűntetve.” Tehát Demcsik János visszaemlékezési és Zsarnay Mihály feljegyzési - aki egyébként az Ózd Vasgyári Önkéntes Tűzoltó egylet szertárosa volt – egybeesnek. Így elfogadjuk, hogy Ózdon szervezett formában 1885-ben – éppen 125 éve – alakult tűzoltóság.
TÍZ ÉV MÚLVA
„Egy mindnyájunkért, mindnyájunk egyért!” – ez a jelmondat olvasható annak a jegyzőkönyv gyűjteménynek az első oldalán, amit éppen a megalakulás után tíz évvel, 1895-ben kezdtek vezetni. Az első esemény, amely ebben a dokumentumban rögzítésre került, az Ózd Vasgyári Önkéntes Tűzoltó Egylet közgyűlése. A dátum: 1895. január 13-a.
A közgyűlésen jelen volt Rösch Jenő főparancsnok, Lukács János, Tóth Bálint szakaszparancsnokok, Chalupka Lajos gyakoroló mester, Szikorszky Béla rendőriszt, ifj. Demtsik János szivattyúmester, Zsarnay Mihály szertáros és 27 „működő” tag (mászó, szivattyús, rendőr és kürtös). Ezen a tanácskozáson a főparancsnok indítványára kizárták azokat az egyletből, akik nem érdeklődnek, vagy gyári elfoglaltságuk miatt nem is érdeklődhetnek megfelelően az ügyek iránt. Meghallgatták továbbá a pénztári jelentést is, amely szerint az egylet vagyona, kiadásai és bevételei hogyan alakultak az előző esztendőben. Összesen 657 forint 99 korona volt a bevételük, a kiadás pedig 513 forint 60 korona. Tehát 144 forint 39 koronájuk maradt. A jegyzőkönyv 7. pontjában szintén egy nagyon fontos témakör szerepel, mégpedig azaz indítvány, hogy ünnep és vasárnapokon, illetve amikor a gyári üzem szünetel, 2-2 tűzoltóból – egy tiszt vagy altiszt ellenőrzése mellett – őrszolgálat alakuljon. „Ez őrszolgálat célja – forgalmaz a jegyzőkönyv – a keletkező vésznek még csírájában való elfojtása, miért is különös gondját a vízvezetékek és tűzoltó szerek jó karban voltáról való meggyőződés, a gyár belterületének meghatározott időnkénti körüljárása kell, hogy képezze.” Ezen a közgyűlésen osztották fel két szakaszra az összes létszámot. „Egyik szakasz mindig készenlétben lesz, s e célból ruhája és felszerelése a gyülekező helyen felállítandó raktárban helyeztetik el. Tűzvész idején a készültség indul, a másik szakasz pedig a főparancsnok rendelkezésére áll.” Úgy tűnik, ebben az esztendőben jutott oda a gyár vezetése, hogy igazán nagy hangsúlyt fektessen a tűzoltómunkára, főleg a megelőzésre, az ellenőrzésre. Ezt támasztják alá az említett jegyzőkönyvek. A januári közgyűlés után ugyanis egy hónappal az Ózd Vasgyári Önkéntes Tűzoltó Testület választmánya ülésezett, s itt már az őrszolgálattal kapcsolatos konkrét intézkedésekről számolt be a főparancsnok. Pontosan, beosztás és nevek szerint rögzítve van, hogy kik ellenőrzik a szakaszok munkáját, s az is: hogyan épülnek fel a szakaszok (mászók, szivattyúsok, rendfenntartók). A választmány szinte havi rendszerességgel ülésezett. Az áprilisi tanácskozáson már anyagiakról is szó esik. A főparancsnok jelenti, hogy elkészült az új tömlő-kocsi, 240 méter kendertömlővel felszerelve, s lépéseket tettek a gyakorló ruháknak a gyár költségén való beszerzésre is. Döntöttek továbbá arról, hogy az egylet kiadásainak fedezésére egy állandó pénzügyi alapot hozzanak létre, amit a gyár évenként meghatározott összeggel fog támogatni. Az Ózdi Vasgyári Tűzoltó Testület egészen 1918 februárjáig működött. A feloszlását február 1-jén mondta ki a közgyűlés, azzal hogy alap- és szolgálati szabályzattal ellátott tűzoltó testület szervezése vált szükségessé. Az alapszabály pontosan és részletesen rögzíti a testület céljait, feladatait, a tagok jogait, kötelességeit. Ezek közül csak néhányat idézünk szó szerint:
„A testület célja a Rimamurány-Salgótartjáni Vasmű Részvénytársaság területén kiütött tűz rendszeres oltása és egyéb vész esetében segélynyújtás. A Társulat területén kívül csak a z illető előljáróság megkeresésére előfogatok rendelkezésére bocsájtása esetén történhetik az ottani segélynyújtás, de a működő tagoknak legfeljebb a fele részével, s mindenkor a gyári igazgatóság jóváhagyásával.
A testület tagjai:
Tiszteletbeli és működő tagok.
a./ tiszteletbeli tagok oly egyének, kik a tűzoltói intézmény iránt általában, különösen pedig a testület irányában kiváló érdemeket szereztek, s akiket a közgyűlés érdemükre való tekintettel ilyenekké megválasztott.
b./ működő tagok, kik a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség által alkotott szabályzatban megállapított szervezeti beosztás szerint tisztek, altisztek és tűzoltók, magukat a segélynyújtásban való részvételre, gyakorlatokon való pontos megjelenésre, valamint a testület által hozott határozatok és szolgálati szabályok megtartására kötelezik. Működő tag lehet minden, lehetőleg katonaviselt, kifogástalan életű férfi, aki a Rimamurány-Salgótartjáni Vasmű Részvénytársaság szolgálatában áll, továbbá ép és egészséges testalkatú. Felvétel végett a parancsnoknál kell jelentkezni, a felvételt a testületi tagok véleményének meghallgatása után a parancsnok eszközli. Az új tag a testület jelenlétében következő ünnepélyes ígéretet köteles tenni ötévi időtartamra:
„Én NN. Ezennel ígérem, hogy az Ózdi Vasgyári Tűzoltó Testületnek rendes és pontos működő tagja leszek, s becsületszavammal kötelezem magamat a testület alap- és szolgálati szabályainak megtartására. Ígérem, hogy szolgálataimban feljebbvalóim iránt a köteles engedelmességgel fogok viseltetni.”
A tagok kötelességei:
Minden működő tag köteles az alapszabályokat a szolgálati szabályzatot, továbbá a közgyűlési és a parancsnoksági ülés határozatait és parancsait követni, egyéb tennivalóit a szolgálati szabályzat írja elő.
A tagok jogai:
a./ a tiszteletbeli tagok a működő tagok jogait élvezik.
b./ a működő tagok a testület által nyújtott minden előnyben részesülnek. A közgyűlésen tanácskozási, szavazási és választási joggal bírnak. A működő tagok a felvétel után a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség által megállapított előírás szerint egyenruhával és felszereléssel láttatnak el. Azon esetben, ha gyári tűzoltás, vagy segítségnyújtás közben szerencsétlenség éri, jogosítva van társulati orvos által kiállított bizonyítvány felmutatása mellett a R.M.S.T. Vasmű Rt. Ózdi-Vas és Acélgyárának igazgatóságához segélyért folyamodni, mert a társ pénztár részéről épp oly elbánásban részesül, mintha gyári munka közben sérült volna meg. Ha egy tűzoltó megbetegszik, ha munka- vagy tűzoltás közben megsérül, akkor a testület segélyalapjából támogatásban részesül. Ez a támogatás kettő hétnél rövidebb időre nem igényelhető. Továbbá joga van miden működő tagnak kivételesen és méltánylást érdemlő esetben akkor is segély kérni, ha családtagjai közül valaki hosszabb ideig (legalább négy hétig) súlyos beteg. A tiszteletbeli tagok közül csak az tarthat igényt segélyre, aki a testületnek működő tagja volt. Elhunyt működő tagok özvegyei, vagy törvényes örökösei egyelőre 100 korona haláleseti segélyben részesülnek. Ezen haláleseti segélyek a tűzoltó testület vagyonából folyósíttatnak úgy azonban, hogy a működő tagok évi zsoldjából egy-egy működő tag elhalálozása esetén négy-négy korona kerül levonásra a testület vagyona javára. A testület tagjai az Országos Tűzoltó Szövetség útján tűzoltás közben történő balesetek ellen biztosíttatnak. Az ezen címen felmerülő díjakat a társulat fizeti. Végül a tagok szolgálataikért a társulat részéről zsoldban, altiszti és szolgálati jutalomban részesülnek, melyek nagyságát a gyári igazgatóság állapítja meg.”
TŰZOLTÓK A GYÁRON KÍVÜL
Az eddig leírtakból is jól látható, hogy Ózdon a tűzoltóság szorosan kötődött a vasgyárhoz, sőt 1905-ig mondhatni kizárólag csak ahhoz. 1905-ben azonban megalakult az Ózd Községi Tűzoltó Testület. Ez időtájra tehető a bolyki, a sajóvárkonyi önkéntes tűzoltó testületek megalakulása is, ezek az Ózdhoz csatoláskor megszűntek. Erről a szervezetről túl sok adatunk nincs, mindössze annyit lehet tudni, hogy felszereltségük egy darab mozdonyfecskendő volt. Érdekes, amit Németh Sándor, a tűzoltóság egykori gépkocsivezetője ír a II. Világháború idején és az azt követő években történtekről.
„… 1943-ban, 16 évesen léptem be az önkéntes tűzoltóság soriba. Mivel a háború már nagyban veszélyeztette Ózd és az ózdi vasgyár biztonságát, az önkéntes és mentő egyesületet az úgynevezett LÉGÓ tűzoltósággal kibővítették. Létszámát kb. háromszorosára emelték. Behozták az állandó készültségi szolgálatot és a készültséget a községháza alagsorában helyezték el. A Légó tűzoltó tagokat a község iparos és magán gazdálkodóiból szervezték. Mivel a vasgyár már hadiüzem volt és munkásaikat már szigorú utasítások alapján nem lehetett a munka alól mentesíteni, így az úgynevezett független emberekből állt össze a tűzoltóság. A mind sűrűbbé váló szolgálati időért díjazás nem járt, de azért nem is elégedetlenkedett senki. Indokolt esetben a szolgálatot el lehetett cserélni, vagy szolgálatmentességet kérni. A tűzoltóság parancsnoka Dobronovszky Ferenc tanító volt, aki nagyon lelkiismeretesen látta el a tanítói munkája mellett feladatát. A későbbiekben igen sok tűzoltót mentett meg a katonai behívástól, ugyanis a tűzoltóság tagjai mentesültek a frontszolgálattól és csak utolsó visszavonuló csapatokkal kellett volna elhagyniuk Ózdot. 1943-ban új egyenruhát kapott a tűzoltóság. Német csukaszürke katonaposztóból készült és méretre szabták. Ez már egy komoly és tekintélyt adó ruházat volt. Bár később a szovjet katonák ezt a színű egyenruhát igen nehezen fogadták el és kb. egy évig nem is nagyon viseltük. 1944 tavaszán már érezni lehetett, hogy a háborút elvesztettük. A tűzoltóság tagjai már éjjeli fegyveres katonai járőrszolgálatot is teljesítettek. Ez leginkább az elsötétítések ellenőrzésére korlátozódott. Fegyvereink többségében a levente egyesületben rendszeresített céllövő puskákból álltak. A nyilasok hatalomátvétele után a pártszolgálatosok lefegyvereztek bennünket, és aki nem lépett be a nyilaskeresztes pártba, azt a frontra küldték. Tűzoltó szolgálatot továbbá csak katonai szolgálatot ellátni nem tudó emberek láthattak el. Ez a gyenge fizikumú egység a későbbiekben, a front közelségénél kialakult tűzeseteknél nem igen tudott helytállni. Szerencsére a Kőalja bombázásánál és a Tulipán Áruházégésénél az ózdi lakosság olyan hathatós segítséget nyújtott, hogy a tűzeseteket viszonylag elég hamar meg tudtuk fékezni. Igaz, hogy a Tulipán Áruház teljesen kiégett, de itt az oltási munkákat már az orosz tüzérség is gátolta. A front már Királd és Kiskapud térségében volt. A tüzet a visszavonuló rabló nyilasok és a velük szimpatizáló emberek okozták, akik papírfáklyákkal világítottak az éjjeli fosztogatásaiknál. December 20-án – 1944-ben – a szovjet csapatok elfoglalták Ózdot. A szovjet városparancsnok két nap múlva behívatta az önkéntes tűzoltóság megmaradt vezetőit és kérte, hogy a város közbiztonsága és a gyár újbóli megindítása érdekében, mint egyedül megmaradt szervezett egység – adjanak segítséget. Ez a szervezés azonnali hatállyal be is indult. December 23-án már a szovjet városparancsnokságon 24 órás váltásban három tűzoltó teljesített szolgálatot. A városparancsnokság az Óvoda utcában, a volt Winter orvos házban székelt. A szolgálat időnk alatt főleg küldönc szolgálatot láttunk el és a lakosságtól összeszedett rádió, és telefonkészülékeket őriztük. Fegyverünk egy ősrégi „Lébel” puska volt, ami teljesen hasznavehetetlen, rozsdás fegyver volt. Úgy látszik nem igen voltunk megbízhatóak. Ez a szolgálat kb. három hónapig zajlott, amikor is megalakult a népi rendőrség és mitőlünk átvették a szolgálatot. Ez idő alatt egyenruhánkat nem viselhettük, mivel az nagyon hasonlított a náci katonai egyenruhához. Szolgálat alatt csupán bal karunkon viseltünk egy vörös karszalagot. Élelmezésünkről a szovjet városparancsnok gondoskodott. 1945 tavaszán az Önkéntes Tűzoltó Egyesület nagy fejlődésnek indult. Szinte teljesen átvette Ózd nagyközség kulturális életének irányítását. A testület vezetése újjá alakult. Dobronovszky Ferenc főparancsnok 1945 májusában hirtelen meghalt. Helyébe a takarékpénztár igazgatóját, Fróhmann Tivadart nevezték ki, helyettese Horváth József szocdem aktivista lett. A pártharcok megkezdődtek, de a testületen belül még nem érvényesültek. Az egyesületnek igen kiválóan működő színjátszó csoportja 1945 tavaszától rendszeresen (évente 3-4 alkalommal) szerepelt és tartott előadásokat a Vasgyári Olvasó Egylet nagy színháztermében. Zömében ismert népszínműveket, daljátékokat adtak elő, igen színvonalasan. A rendező Szarvas János volt. A dalbetéteket betanította és a vasgyári fúvószenekart vezényelte Parizek Ferenc karnagy. Egy-egy darab többször is telt ház előtt ment. A belépő díjakból igen komoly jövedelme volt a tűzoltó egyesületnek. A nagyobb bálok megrendezése is az egyesületre hárult. Ezek közül a farsangi és ősszel a szüreti bál volt a leghíresebb. A szüreti bál hagyományos felvonulással kezdődött. A felvonuláson 15-20 lóval, zsinóros mentés, árvalányhaj kalapos legénnyel, kb. 20 lovas szekéren magyarruhás, pártás lányokkal, szüreti bíróval, dobolós kisbíróval haladtunk Sajóvárkony-Tábla-Kőalja-Velence-Pipagyújtó-Hosszúsor-Községháza útvonalon. Ez a 8-10 kilométeres felvonulás több helyen megállt és a kisbíró dobolva közhírré tett tréfás rigmusokkal „hiteles elöljárósági” közleményeket. Aztán este szőlővel díszített táncteremben hajnalig tartó mulatság volt, ahol a szőlőt lekapkodó legényeket a bíró komoly pénzbírsággal sújtotta. Ezen kívül rendszeresen gyűjtöttünk a község kereskedőitől, polgáraitól különböző tombola tárgyakat és azt éjfél után kisorsoltuk. A bál belépő díjai és a tombola sorsolások is igen komoly pénzforrásai lettek az egyesületnek. A község vezetői 1945 novemberében 8 fős szegődményes (hívatásos), a község által fizetett tűzoltóságot állítottak fel. Ez már eredményesebben tudta a hirtelen fejlődésnek indult ózdi járás tűzvédelmét biztosítani.”
A TŰZOLTÓSÁG „ÁLLAMOSÍTÁSA”, A HIVATÁSOS TŰZOLTÓSÁG MEGALAKULÁSA, JELENE
Erről az időszakról Kovács László alezredes az ózdi tűzoltóság egykori parancsnok-helyettese készített anyagot:
„1949. március 1-jén alakult az ózdi Tűzrendészeti Alosztály Parancsnokság, elődje az Ózd Községi Hivatásos Tűzoltóság államosításával. A laktanya épülete az Ózd, Rudas László út 1. szám alatt volt, amely épület lebontására került. A laktanya egy szerállásból és egy iroda helyiségből állt.
A mentő tűzvédelmet 1 darab Mávag tartályos gépjárműfecskendővel és egy darab csukott targoncával, rajta egy 800-as kismotorfecskendővel látták el. Ebben az épületben volt elhelyezve a mentőállomás is. A mentőautót kezdetben tűzoltók vezették. Ehhez az alosztály parancsnoksághoz tartozott a Borsodnádasdi Lemezgyár Őrs és az Ózdi Vasgyári Őrs. Ezeken az őrsökön nem volt elhelyezve gépjárműfecskendő. A tűzesetekhez gyalogosan, kézzel vontatott kocsin elhelyezett felszerelésekkel (kézi orsó, tűzcsapkulcs, állványcsövek, tömlők, kismotorfecskendő) vonultak és a meglévő tűzcsapokról, vízforrásokról (Dór medence) történt a beavatkozás. Az alosztály parancsnoksághoz 21 község tartozott. Illetékességi területünkön ettől az alosztálytól függetlenül Putnok Járás Székhelyen is működött egy tűzrendészeti kirendeltség 2 fővel, amely vonulós egységgel nem rendelkezett. 32 község tartozott hozzá, ahol hatósági munkát végeztek 1971. január 1-ig, megszűnésükig. 1953. június 1-jén megszüntették az ózdi Vasgyári Őrsöt, személyzetét az Ózd Alosztály Parancsnokság létszámába vonták be. Ekkor került a alaktanya áthelyezésre az Ózd, Gyár út 3. szám alá, a gyári főkapu mellé. A laktanya épület és a szertár külön-külön volt elhelyezve. Riasztás esetén az állomány egy forgalmas közúton keresztül szaladva tudta megközelíteni a szertárat, a benne elhelyezett fecskendőket. 1954 őszén megszűnt a Borsodnádasdi Lemezgyár Őrs, melynek állománya szintén átkerült Ózdra. Ebben az időszakban került bevezetésre az Instruktori Szolgálat, amely járőrszolgálattal látta el a megelőző tűzvédelmi tevékenységet, a Borsodnádasdi lemezgyár és az Ózdi Kohászati Üzemek területén. 6 fő végezte ezt a tevékenységet. Az ózdi járás területén 1953-tól megelőző tevékenységet az instruktorokon kívül még egy előadó is végzett motorkerékpárral, illetve Deutz vippon típusú gépjárművel. A szabadnapos állomány főleg a nyári betakarítás, cséplés idején járta a falvakat és ellenőrizte ezen tevékenységet kerékpárral, gyalogosan. 1961. január 1-jével megszűnt a Putnoki Járás és területének egy részét az Ózdi Járásba olvasztották, így az alosztály parancsnokság illetékességi területe Ózd városra és 46 községre terjedt ki.”
Ebben az időszakban a szakmai és felügyeleti irányítás központosított formában, a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságán keresztül valósult meg. A rendszerváltás utáni idők legjelentősebb szervezeti változása, hogy 1995. december 01-től az Ózd Városi Tűzoltóparancsnokság mint a város önállóan gazdálkodó intézménye - a Belügyminisztérium szétválása után – ma már az Önkormányzati Minisztérium irányítása alatt, az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság (OKF) szakmai felügyelete mellett működik, Ózd Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóparancsnokság néven. Az alapító okirata szerint elsődleges működési körzete Ózd város, Putnok város, Borsodnádasd város és további 26 község területe. Ma már a parancsnokság életében jelentős szerepet töltenek be a nemzetközi kapcsolatok is. A testvérvárosi együttműködés keretein belül – immár több mint egy évtizede – kiemelkedő szintű szakmai együttműködés valósul meg a lengyel Chorzow város tűzoltósága és az ózdi lánglovagok között. Egyebek mellett a két város tűzoltói rendszeresen részt vesznek szakmai találkozókon, egymás sportrendezvényein. Továbbá együttműködési megállapodás jött létre a Szlovák Köztársaság Besztercebánya Kerületi Önkéntes Tűzoltóságával, illetve hagyományosan, napi munkakapcsolatunk van a működési területünkkel szlovák oldalról határos Tornaalja, illetve Rimaszombat hivatásos tűzoltó egységeivel. Európai Uniós pályázati eszközök felhasználásával közösen működtetett rádiórendszer kiépítésére is sor került 2005. év folyamán, ebben a határokon átnyúló régióban.